Öt ember
A teljes csapat, a házi osztóval együtt.
Két év felújítás, öt ember és egy egyszerű gondolat: egy vasúti raktárban lehet beszélgetni és kártyázni úgy, hogy egyik ne zavarja a másikat.
A felújításkor eredeti vasgerendák és egy nagy homlokzati felirat került elő, amit a járműjavító melletti sínpár felől lehetett olvasni.
A raktárrészből lett a kártyaterem: nagy ablakok néznek a Duna felé, de az asztaloknál mindig munkalámpa ég, nem a nappali fény.
A többi jött magától: pult a régi rakodóasztal helyén, nyolc asztal posztóval, és egy fiók, ahol a zseton éjszakázik.

A teljes csapat, a házi osztóval együtt.
Ennyit enged be a csarnok egy estére.
A kártyaterem, saját ritmussal.
Egy leosztás után senki nem tartozik senkinek — se pénzzel, se szívességgel.
A zseton minden este visszakerül a fiókba, mint egy leltári tétel; haza senki nem viheti.
Ha valaki későn indul haza, kérésre taxit hívunk neki.
18 alatt nincs belépés a csarnokba, ez itt nem tárgyalás kérdése.
Innen nem lehet játszani: se app, se fiók, se távoli parti. Csak a Fő úton, személyesen.